Számvitel és szerepe a társadalomban

A könyvelésnek nagy múltja van. Olvasson tovább, ha többet szeretne megtudni.

StellrWeb

A könyvelés a gazdasági információk összegyűjtésével, elemzésével és közlésével foglalkozik (Atrill és McLaney, 2004, 1. o.). A számvitel és a társadalomban betöltött központi szerepének szélesebb körű megértése érdekében azonban társadalmi szempontból kell figyelembe vennünk azt.

Az egyének a társadalomban egymás közötti kapcsolatok kialakításával élnek egymás mellett. A társadalom megtekintésének másik módja az, ha különböző csoportokra vagy színterekre tagolják, például a társadalmi, gazdasági, szervezeti és politikai színtérre (Kyriacou, 2007, 1. előadás, 4. o.). A hatékony működés érdekében ezeknek a különböző színtereknek kommunikálniuk kell, és a számviteli információk megkönnyítik ezt a kommunikációt. Kyriacou (2007, 1. előadás, 5. o.) Szerint a számviteli információk számos fontos célt szolgálnak, például segítséget nyújtanak a felhasználóknak a megalapozott döntések meghozatalában a szűkös erőforrások hatékony elosztása kapcsán.

A könyvelés hosszú története

Ezért a számviteli információk hatásosnak tekinthetők a társadalomban, ami mindenkit érint. Ezt szemlélteti a Nemzeti Szénhivatal esete (Cooper és mtsai, 1985, 10. o.), Amikor a számviteli eredmény mérését alkalmazták a széngödrök bezárásának igazolására, ami hatással volt az áramárakra, a munkahelyekre és az adókra.

A könyvelésnek hosszú története van, és amint azt Hines (1988, p. 251–261) kimutatta, társadalmilag felépítettnek tekintik, vagyis az emberek az emberek számára gyakorolják, ezért inkább művészet, mintsem tudomány. Ellentétben más szakmákkal, amelyeknek elméleti ismereteinek összessége a döntések meghozatalától függ, a könyvelés olyan mesterségként fejlődött, amelynek kevés szabálya van, és kevés vagy egyáltalán nincs elméleti ismerete, amelyek megalapozzák gyakorlatát és funkcióját.

A könyvelés irányítási szerepe

A könyvelés hagyományosan gondnoki szerepet töltött be, ahogyan azt Morgan (Morgan és mtsai, 1982, 309. o.) Ábrázolja, amikor a könyvelés képét történelmi nyilvántartásként használja a könyvelés bemutatására, mint a tulajdonos személyes memóriájának kiterjesztésére. A társadalom és az üzleti gyakorlat azonban megváltozott. A globális üzleti növekedés és új szektorok, például az e-kereskedelem megjelenése komplex tranzakciókhoz vezetett. Ez pedig feltárta a szubjektivitás és az inkonzisztencia problémáit a hagyományos számviteli technikák alkalmazásában. Például az üzleti eszközök jellegének megváltozása a szellemi tulajdon vagy a lízing felhasználásával együtt felvetette azt a kérdést, hogy hogyan kell elszámolni az ilyen típusú ügyleteket?

Ez az alapvető változás kiskapukat eredményezett a számvitelben, és manipulációkhoz és botrányokhoz vezetett.

Hogyan lehet minimalizálni a kiskapukat

A kiskapuk minimalizálása érdekében a könyvelői szakma rengeteg időt és pénzt fektetett be az elmélet számviteli injektálásába, annak érdekében, hogy keretet biztosítson a számviteli technikák alkalmazásához, valamint értelmet adjon a hagyományos számviteli gyakorlatoknak. Amint azonban korábban említettük, a könyvelés nem tudomány, ezért az elmélet fejlődése, bár hasznos, a gyakorlatban problémás.

Ebben az esszében konkrétabban foglalkozom azzal, hogy a számviteli kiskapuk miért tulajdoníthatók az elméleti ismeretek hiányának, és kritikusan értékelem azokat a módszereket, amelyeket a könyvelői szakma az elmélet könyvelésbe való beépítéséhez használ. Ennek során megvizsgálom különösen a fogalmi keretrendszer fejlődését, a modern számviteli elméleti szakember hozzájárulásait és a számviteli koncepciók fejlődését.

Hogyan alakult ki a könyvelés kézművesként

Amint azt korábban említettük, a könyvelés mesterségként fejlődött egy olyan időszakban, amikor a társadalom leegyszerűsített. A társadalmi és gazdasági tevékenység változásai miatt a könyvelést kritikák érik azért, mert nem képesek jobban reagálni és alkalmazkodni. Ennek eredményeként a szakma előrehaladt a számviteli helyzet helyreállításában a társadalomban azáltal, hogy számos kezdeményezést tett az elmélet megvalósítására.

Mi tehát az elmélet? A Wikipedia szerint: (http: /wikipedia.org/wiki/theory, 2007)

"Az emberek elméleteket építenek a jelenségek magyarázata, előrejelzése és elsajátítása érdekében"

Ezért a számviteli elmélet fejlesztésével útmutatást kell nyújtania a könyvelőknek arról, hogyan kell bizonyos körülmények között alkalmazni bizonyos számviteli gyakorlatokat.

Hogyan fejlődik az elmélet

Ez felveti az elmélet fejlődésének kérdését? A tudományt széles körben úgy vélik, hogy tényeken alapuló szilárd ismeretekkel rendelkezik. Az elmélet tudományos megfogalmazása az induktív érvelés folyamatán keresztül származik. Ez a folyamat megfigyelésen alapul, és egyetlen megfigyelésen alapul, hogy törvényt vagy elméletet kapjunk. A törvény vagy az elmélet létrejötte után felhasználható a deduktív érvelés folyamatának magyarázatára és előrejelzésére. Az olyan számviteli elméleteket, mint a részvények értékelése és az értékcsökkenés, az induktív érvelés alapján vezették le.

Chalmers (1999, p4-5) szerint azonban vannak kiskapuk az elmélet megfigyelés útján történő fejlesztésében, például a megfigyelések lehetnek elfogultak, mivel nem biztos, hogy pontosan ábrázolják azt, amit valójában látnak. Chalmers azt is állítja, hogy agyunk értelmezi, amit megfigyelünk, ami a tudástól, a tapasztalattól és az elvárásoktól függ.

Ez elhiteti velünk, hogy az így kialakított számviteli elméletek szubjektívek, és tovább erősítik Ruth Hines azon álláspontját, miszerint „A valóság kommunikálásakor a valóságot konstruáljuk” (1988, 251–261. O.).

A könyvelői szakma egyik fő kísérlete a kiskapuk minimalizálására a fogalmi keretrendszer fejlesztése. O'Regan (2006, 35. o.) Szerint a fogalmi keret a következőképpen határozható meg:

"Egységes és általánosan elfogadott elméletek és elvek, amelyek megalapozzák a konkrét gyakorlatok és módszerek levezetését."

Más szavakkal, egy fogalmi keretet a könyvelés vallásos szent könyvének lehet tekinteni, amely definíciókat és fogalmakat tartalmaz, amelyek központi jelentőségűek a gyakorlatban.

A fogalmi keret úttörői a (FASB) pénzügyi számviteli standardok testülete voltak. Haladásuk ösztönözte és további érdeklődést váltott ki a koncepcionális keretrendszer iránt, ami oda vezetett, hogy az IASC és az ASB ott saját projekteket bízott meg, és kidolgozta saját verzióját.

Fogalmi keretrend kiadványok

Mindhárom koncepcionális keretrendszer-publikáció azonban nagyjából hasonló területet ölel fel, amelyek a következők:

• A pénzügyi kimutatások / jelentések céljai
• A pénzügyi információk minőségi jellemzői
• A pénzügyi kimutatások elemeinek meghatározása
• Egy elem felismerése és mérése

Bár a koncepcionális keretrendszer hosszadalmas és költséges folyamat volt, véleményem szerint ez egy lépés a helyes irányba, mivel megalapozza valamiféle tudásbázist, és bizonyos területeken csökkenti a kiskapukat is. Például az elemek szakaszban meghatározták a kulcsfogalmakat, például, hogy mi minősül eszköznek vagy kötelezettségnek.

A fogalmi keretből származó pozitívumok

Bár vannak olyan pozitívumok, amelyek a koncepcionális keretrendszerből származnak, véleményem szerint még mindig sok olyan kiskapu van jelen, amelyek lehetővé teszik a jelentős megítélést. Például a keretrendszer nem szabvány, ezért a könyvelők betartják? A valós és valós képet minden könyvelési információ alapvető szempontjának tekintik, azonban az ezzel kapcsolatos kérdések nem fedhetők le. Ezenkívül néhány érintett kérdés túl általános és nem specifikus, például hogyan lehet egy elemet, az időjárást mérni a történelmi vagy a költség módszerrel?

A fogalmi keretek kiskapuit Kmart összeomlása szemlélteti, ahol a hibát részben a FASB fogalmi keretrendszerével kapcsolatos problémákra hárították (O'Regan, 2006, 45. o.).

A fogalmi keretrendszer kidolgozása előtt a könyvelésnek csak az SSAP2 „A számviteli alapelvek közzététele” függvénye volt. Az 1971-ben kifejlesztett SSAP2 más szabványok hiányában történelmileg szerves szerepet játszott a könyvelésben (Barden, 2000, p80). A 10 számviteli egyezmény közül az SSAP2 a folyamatos gondot, a felhalmozódást, a következetességet és a körültekintést tartotta alapvető fogalomnak. Bár az SSAP2 előnyös volt a számviteli szakma számára a szükséges útmutatások és magyarázatok nyújtásával, problémák merültek fel az ellentmondó fogalmakkal. Például a körültekintés megítélést és véleményt igényel, ami ellentétes a semlegességgel (Paterson, 2002, 105. o.). Szintén a folyamatos gond megköveteli, hogy a könyvelők alapvető feltételezéseket tegyenek a gazdálkodó egység jövőbeni életképességével kapcsolatban, ami ellentmond a körültekintésnek.

Az ASB elvi nyilatkozatának közzétételével azonban az SSAP2-t 2000-ben felülvizsgálták és felváltották az FRS18 „Számviteli politikák” .

Az FRS18 továbbra is hangsúlyozza az elhatárolások és a folytatódó üzletmenet fontosságát, ugyanakkor az óvatosságot és a következetességet kevésbé tartják fontosnak. Ehelyett nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az összehasonlíthatóságnak és a relevanciának, amelyet nagyrészt az indított el, hogy a felhasználóknak meg kell adni a releváns, könnyen összehasonlítható információkat. Ezenkívül az FRS18 részletesen elmagyarázza a számviteli politikák és a becslési technikák megfelelő alkalmazását. Az igaz és valós nézet meghatározására azonban ismét kevés kísérletet tesznek, az összes FRS18 azt mondja, hogy egy bizonyos számviteli politika alkalmazásának legfontosabb kritériumai annak biztosítása, hogy a politika valós és valós képet adjon (Alexander & Britton, 1993, 238. o.). ismét megítélés kérdése, és valójában azon alapul, hogy az igaz és valós nézet milyen értelmezése van.

Véleményem szerint az FRS18 javult az SSAP2-n, de továbbra is következetlenségek és hiányosságok vannak.

A vállalati jelentés egy másik kezdeményezés volt, amelyet más érdekeltek igényeinek kielégítésére és a számvitel irányítási funkciójától való eltávolodásra használtak. A jelentés 1975-ben jelent meg, és további információkat ajánlott közzétenni az éves beszámolóval annak érdekében, hogy leírják a gazdálkodó egység teljesítményének teljes képét. A javasolt állítások egy része hozzáadottérték-kimutatást, foglalkoztatási jelentést és a jövőbeli kilátásokról szóló kimutatást tartalmaz. De ahogy azt Davis javasolja (Davis és mtsai. 1982, p. 1313), amikor a számvitel imázsát használja árucikkként, mindezek az információk elég hasznosak ahhoz, hogy ellensúlyozzák az előállítás költségeit? Ezenkívül a jövőbeli kilátásokra vonatkozó ilyen nyilatkozatok felvételére irányuló javaslat hatalmas mennyiségű spekulatív megítéléshez és véleményhez vezetne.

A számviteli teoretikusok és kutatók szerepe

A számviteli teoretikus és a kutatók is szerepet játszottak abban, hogy megpróbálják az elméletet alkalmazni a könyvelésben. A képek használata lehetővé tette az elméleti szakember számára, hogy feltárja a számviteli gyakorlatok jellegét, a kép jellemzőinek alkalmazásával a számvitel összefüggésében.

A számviteli elmélet kialakításában a képek felhasználásával két közreműködő volt David Salamon és Tony Tinker. Salamon a semlegesség határozott híve volt a könyvelésben, és újságíró, sebességmérő, telefon és térképészet képeit használta gondolkodásmódjának szemléltetésére (Tinker, 1991, 297. o.). Azt javasolja, hogy a könyvelők legyenek olyanok, mint az újságírók, és a híreket nem jelentik be. A könyvelőknek úgy kell működniük, mint egy sebességmérőnek, hogy rögzítsék az egység valós gazdasági sebességét. Ezenkívül a könyvelőknek pártatlanul kell továbbítaniuk az információkat, mint a telefon. Salamon azt javasolja továbbá, hogy a könyvelésnek a kartográfiához hasonlóan kell működnie a gazdasági valóság térképeinek elkészítésekor. Ezek a képek nagyobb betekintést engednek abba, hogy a könyvelésnek hogyan kell működnie egy ideális világban.

Tony Tinker azonban ellenzi Salamon metaforák használatát, mivel az alkalmatlan és problémás. Tinker azt javasolja, hogy az újságírók a tények némelyikének figyelmen kívül hagyásával ábrázolják a valóságot, és Izrael igazgatójának példáját használja, amely nem tartja be az újságíró gyakorlati kódexét (Tinker, 1991, 300. o.). Tinker (1991, p299) szerint is: „Salamon gépjármű-sebességmérőjének analógiája rosszul tükrözi a pénzügyi jelentéseket”, és azt sugallja, hogy a járművezetők valószínűleg manipulálják a sebességmérőt, hogy elkerüljék a kiesést. Azt is állítja, hogy a telefon nem gondolatokat közvetít, hanem azt, amit az emberek mondanak, ami szándékos és nem szándékos elfogultsághoz vezet, mivel a telefon szelektív. Tinker tovább bírálja Salamon térképészeti metaforáját, és azt állítja, hogy a térképek nem képviselik a tényeket, mivel vannak olyan torzulások, amelyek befolyásolják viselkedésünket, pl.szín és méret (Tinker, 1991, p300).

Amint azt Salamon és Tinker bemutatta, senki sem képes teljesen megörökíteni a könyvelés lényegét. Véleményem szerint a vita különböző képei a számviteli gyakorlat különböző nézőpontjait adják, és újabb képeket vezetnek be az ellentmondások leküzdésére és a jövőbeli számviteli folyamatok befolyásolására. Az ilyen viták megléte a számvitel problematikus jellegét és elméleti fejlődésének kiskapuit is képviseli.

Hogyan alakult a könyvelés

Összegzésképpen elmondható, hogy a könyvelés elméleti alapok nélküli mesterségként fejlődött egy olyan időszakban, amikor a társadalom és az üzleti tevékenység kevésbé volt összetett. A bekövetkezett technológiai és globalizációs változások azonban a számviteli kiskapuk kiaknázását eredményezték. A könyvelés elméleti ismereteinek fejlesztése iránti nagy érdeklődés megnőtt.

A fogalmi keretrendszer fontos mérföldkő volt, amely a könyvelők számára alapvető eszközöket biztosít a különböző számviteli politikák megértéséhez és megfelelő körülmények között történő alkalmazásához. A keretrendszerből azonban hiányzik a következetesség, és még mindig sok hely van az értelmezésre és a véleményezésre, például keveset tudunk róla, hogy a valódi és tisztességes nézet alapfogalmára fordítanak figyelmet, ami alapvető kiskapu.

Ezenkívül az SSAP2-ről az FRS18-ra való áttérés a számviteli politikák és a becslési technikák tisztázásához vezetett, azonban továbbra is következetlenségek és szubjektivitás marad. A könyveléselméleti szakemberek a képek felhasználásával hasznos betekintést nyújtottak a könyvelésbe is. A Tinker és Salamon vita azonban önmagában kiskaput jelent a könyvelésben, mivel nincs egyetértés abban, hogy milyen funkciót kell ellátnia és hogyan kell alkalmazni a számviteli gyakorlatot.

Véleményem szerint a könyvelői szakma jelentős előrelépést tett a számviteli elméleti alap kidolgozása terén. Szintén a számviteli funkciónak a felhasználók igényeitől függő, valamint a társadalom és a gazdasági tevékenység állandó változásaira való reagálásának következtében a számviteli elméleti kirakós játék valószínűleg soha nem lesz teljes, mivel amikor az egyik probléma megoldódik, megjelenik egy másik. Az is, hogy független auditornak kell ellenőriznie az időjárási számviteli információkat, igaz és valós képet ad, részben bizonyítja a szakma szubjektív jellegét és a kiskapuk meglétét. Ezenkívül példák olyan nagy vállalati összeomlásokra, mint például a Refco, aki kapcsolt felekkel folytatott tranzakciók révén milliókat rejtett el adósságaiban, könyvelést készített a számviteli szabályok és a fogalmi keretek között,ami valamilyen módon megerősíti azt a tényt, hogy még mindig sok kiskapu létezik és még mindig kihasználják őket.